Google+ Followers

2015. április 8., szerda

Szöllősi Zoltán: Kék legelő


Kék legelő,
égi mező,
fehéredik
árva felhő.

Árva felhő,
bárányfelhő,
felhőnyájtól
eltekergő.

S hol a pásztor,
felhőpásztor?
hányszor láttam
itt és máshol -

hosszú botra
támaszkodva,
jegenyére
vagy toronyra.

Madár volnék,
messzebb látnék,
pásztort s nyájat
megtalálnék.

De fák lombján
és hegy ormán
s hogy látnék túl
a vár tornyán.

Ott meg róna,
pesti róna,
nagy házakkal
teleszórva.

Amit hallok
- csengőhangot -,
nem kos nyakán
a harangot:

villamos mi
csenget éppen
a tabáni
kerek réten.

Arra, ahol
ég lehajol,
mint nyáj után,
ködöl a por.

Mégsem abból
és nem másból,
tudom szellő
járásából:

arra van a
felhők útja,
amerre a
szellő fújja.

Bárányfelhő,
fújja szellő,
felhőnyáját
követi ő.

Felhőpásztor
meg-megfordul,
bárányfelhő
jön-e hátul.

Mennek tán a
Hortobágyra -
legyen árnyék
földi nyájra.


/Forrás: Varázstrombita/

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Szeretettel köszöntök
Minden kedves böngészőt!





"Legjobb lenne hallgatni,
nem mozdulni,megállni,
nem érezni és nem látni?,
de akkor elfelejtenék embernek lenni!"
jazsoli5