Kék legelő,
égi mező,
fehéredik
árva felhő.
Árva felhő,
bárányfelhő,
felhőnyájtól
eltekergő.
S hol a pásztor,
felhőpásztor?
hányszor láttam
itt és máshol -
hosszú botra
támaszkodva,
jegenyére
vagy toronyra.
Madár volnék,
messzebb látnék,
pásztort s nyájat
megtalálnék.
De fák lombján
és hegy ormán
s hogy látnék túl
a vár tornyán.
Ott meg róna,
pesti róna,
nagy házakkal
teleszórva.
Amit hallok
- csengőhangot -,
nem kos nyakán
a harangot:
villamos mi
csenget éppen
a tabáni
kerek réten.
Arra, ahol
ég lehajol,
mint nyáj után,
ködöl a por.
Mégsem abból
és nem másból,
tudom szellő
járásából:
arra van a
felhők útja,
amerre a
szellő fújja.
Bárányfelhő,
fújja szellő,
felhőnyáját
követi ő.
Felhőpásztor
meg-megfordul,
bárányfelhő
jön-e hátul.
Mennek tán a
Hortobágyra -
legyen árnyék
földi nyájra.
/Forrás: Varázstrombita/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése