Alekszandr Jasin: Falomb illata árad

Falomb illata árad,

Forgács szilánkja röppen,

Itt építek fel házat,

Ebben a kies völgyben.

A falu közelében,

Szélén a rengetegnek,

Akárcsak a mesében

Mindent elölről kezdek.

Nem,

én nem menedékért,

Mint gondolnák a restek -

Rohamra közlegényként

Vágok a rengetegnek.

Füst gomolyog a szurdok

felett a láthatáron,

S a költészet ver otthont

Ezen a tiszta tájon.

Mi máshol lehetetlen,

Itt vágyom én

Elérni:

Éles madárszemekkel,

Hogy megtanuljak nézni.

A fülemet kitárom

Minden aprócska zajra,

Állatok és virágok

Beszédét is meghallva.

Jöjjetek el, szomszédok,

Jöjjetek mindenünnen,

És ha enni nem kaptok,

Dúskáljatok a versben.

A levegő itt tiszta,

Akár az óceánon,

Üde a hajnal pírja,

S mindenki jó barátom.

Lakat és retesz

Nem kell,

És nem kell kerítés sem,

Hozzám minden jó ember

Bejöhet egész évben.

De aki rosszban járva

Látogatna a házba,

Az se elöl,

Se hátul

Ajtaját nem találja.

/Ford.: Ircsik Vilmos/