Először szállt hajóra
két izmos, ifju legény,
ujjongva szállt a ragyogva
csengő-zengő habokra
szép tavasz idején.
Dicső dolgokra törtek,
bú és öröm között
használni akartak e földnek,
s másokra, ha szembejöttek,
szíves mosolyuk sütött.
Egyik mátkára talált, s jól
termettek földjei,
s ringatta picinyke fiát, hol
a meghitt kis szobából
nézett a mezőre ki.
A másikat hazug ének,
ezer hang hívta már,
s csábították a szirének
szerelmeskedni a mélyek
felé, hol zeng az ár.
S hogy fölmerült valahára,
fáradt volt és öreg,
elsüllyedt régen a bárka,
csend ült a tengerárra,
s szél fújt, metszőn hideg.
A hullámok zenélnek,
tavasz ideje van:
indulnak hetyke legények,
s a szememben könnyek égnek -
Vígy minket egedbe, Uram!
/Ford.: Kálnoky László/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése