Google+ Followers

2015. május 29., péntek

Török Sophie: November


Ázik a gyökér a földben,
ázik a nyálkás mag a földben,
ázik, ázik, a halott a földben.

Hunyt szemmel fekszem, szívem ritmusával
rezzen velem a paplan. Fölöttem zeng az eső,
tömött rendekben millió füzér veri a földet.
Most mindenütt esik, fölös tengereit önti
a félgömb éjszaka, riadt városok fölött
és tunya mezők fölött sistergő oszlopokban áll a víz
végtelen ostorokban száll a víz, tetőn át
és paplanon át és húson át vacogó csontomig
szivárog és dobol és dobol és áztat,
óh jaj! kimossa belőlem az életet!

Egyszer tavasz lesz, a nedves gyökér
nagyot nyujtózik meglazult börtönében,
s titkos felelettel millió rügy buggyan a száraz ágból.

A vak magok duzzadt burkaikból kilépnek,
nehéz földet emelve gyenge vállaikkal
nyirkos sírjukból kitörnek az édes nap elé.

Egyszer tavasz lesz. A földbe zárt halott fölött

tavaszig mélyen besüpped a domb.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Szeretettel köszöntök
Minden kedves böngészőt!





"Legjobb lenne hallgatni,
nem mozdulni,megállni,
nem érezni és nem látni?,
de akkor elfelejtenék embernek lenni!"
jazsoli5