Google+ Followers

2015. június 11., csütörtök

Else Lasker-Schüler: Az elűzött


E nap fölé homályos ködlepel borul,
a világok élettelen keringenek,
árnyék-képen alig kirajzolt pontokul.

Szívemhez gyöngéd szív rég nem simul...
A föld kihűlt, fakók az emberek -
Imádkozz velem. - Vigaszt ad az Úr.

Mely életem elhagyta, hol lehet?
Kóbor vadak módján bolygok, hazátlanul,
s álmodom a bús időt, - szerettelek...

Hová legyek, ha észak szele bőg vadul?
Elhagyják félénk állatok erdőjüket,
s ajtód előtt maroknyi útifű leszek.

Majd könnyezem, egünk ha végképp elfakul,
melynek kelyhétől költők szomja csillapul -
együtt veled.

/Ford.: Kálnoky László/

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Szeretettel köszöntök
Minden kedves böngészőt!





"Legjobb lenne hallgatni,
nem mozdulni,megállni,
nem érezni és nem látni?,
de akkor elfelejtenék embernek lenni!"
jazsoli5