Google+ Followers

2015. június 11., csütörtök

Ramón del Valle Inclán: A paradicsom rózsája


A gyermek szent izgalma ez, ki boldog
lélekkel nekivág a láthatárnak,
ha illatában minden mást föloldott
immár virágvasárnap.

A zöld mező gyöngéd színárnyalatban,
hegyek ametiszt mítoszuk homályán,
a kristály-szféra, mint elnyomhatatlan
csillagzene. A tehén holmi bálvány.

Az érintetlen bájú szürkületben
a mezsgyéken szárnyas árnyak nyüzsögtek,
s a holdvilág bámulta meglepetten
lépéseit a fehér hirnököknek.

Fekete pásztorok kúpforma sziklán
csillagórát böngésztek nyugalomban.
Minden egyes levél dalolt a szilfán.
A kék kezű szél motozott a lombban.

Híven, odaadón s kéklőn remegve,
forró vágy vett erőt a lenvirágon,
hogy szirmait elhullassa az estbe,
s minden remegése mint trilla szálljon.

A csermely habja egy friss földi éden
illatait lebegtette a fűben:
néma források nyugalmas vizében
virágok társalkodtak kék derűben.

Könnyű, kéklő visszfényt lövellve olykor,
dalolta a tenger odisszeáját,
s lángra lobbant a fenti csillagoktól,
melyekhez igazodnak lent a gályák.

Hajóm, bevonva fényes holdsugárral,
úszott, enyhe szellőtől hajtva éppen,
a szerencse rejtekútjain által...
Csupa kristály, mosoly, dal volt az ég fenn!

A tenger ütemes hullámverése
a csillagjárás ütemére táncolt,
s az éjben egy tehenet vettem észre,
a víz arany örvényén kósza vándort.

S lelkem elnyúlva, mint egy hosszú álom,
a tiltott fa alá örvendve dőlt le.
A bűn kígyója kúszott már az ágon,
s tüzes rajzát vonta a fatetőre.

A gyermeki hév félni sose képes.
Jött a tehén, aranyos fényt sugárzott,
s ujjaimmal nyúltam roppant szeméhez,
hogy megérintsem a szent tisztaságot.

A földgolyónak látszott a kerek szem,
mint a kígyóé, sziszegett a nyelve,
s szeme mélyében az almát kerestem,
rózsás ujjaim magasra emelve.


/Ford.: Kálnoky László/

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Szeretettel köszöntök
Minden kedves böngészőt!





"Legjobb lenne hallgatni,
nem mozdulni,megállni,
nem érezni és nem látni?,
de akkor elfelejtenék embernek lenni!"
jazsoli5