Czóbel Minka: Az én szerelmem

Hát nem tudod még, hogy szeretlek?
Hát nem tudod még: ki vagyok?
Egy szikra lángja, mit a szélvész
Viharzó szárnya felkapott.

Egy olthatatlan szikra lángja
Telíti lelkem szövetét,
Egy olthatatlan szikra lángja
Gerjeszti szívem melegét.

Elég a szív, izzad tüzétől,
Mit éget rajta – fáj a seb,
Sebaj, - ha tápot gyújt anyagja -
A láng csak annál fényesebb.

Nézz hát a lángba, és ne félj, hogy
Szemed világa belevész,
A nap egünk leghőbb sugára,
S a sas a nappal szembe néz!

Jer hát, repüljünk a magasba
Villámos távol szép egen,
A föld, a por, a köd homálya,
Lelkünknek úgyis idegen.

Jer, jer, repüljünk! s hogy ha szivünk
E tiszta lángban hamvad, ég,
Behalni fénybe, tűzbe, lángba,
Hát ennyi üdv még nem elég?