Z. Tábori Piroska gyűjtése: Az anyai szeretet virága

Volt egyszer, hol nem volt, lent a Földön egy nagyon, nagyon rossz gyermek. Olyan rakoncátlan volt, hogy senki sem szerette, csak az édesanyja, mert az édesanyák mindent meg tudnak bocsátani a gyermeküknek.

A kis fiú sohasem fogadott szót, kínozta az állatokat, pusztította a virágokat. Hiába kérte az édesanyja, hogy javuljon meg, hasztalan magyarázta neki, hogy az állat és a virág is Isten teremtése, nem használt. Még büntetéssel is hiába fenyegette, a kis fiú tudta, hogy az édesanyja csak sír, de nem bünteti meg úgysem.

De megbüntette más!

Egyszer, amint a kisfiú éppen édesanyja legszebb rózsafájáról tépdeste, szaggatta a piros rózsákat, iszonyú forgószél kerekedett, felkapta a gyermeket és vitte, röpítette, messze, messze. Soha vissza nem hozta többé. Felröpítette egészen a csillagos égig, ott is lecsapta a Holdra, de úgy, hogy menten szörnyet halt. Akkor is kezében volt az utolsó leszakított rózsa. Azzal együtt temették el. A sírján rózsafa nőtt, tengernyi virág nyílott rajta, de illata egyiknek sem volt.

Az édesanyja kereste, mindent összejárt érette. De hiába! Végre elment egy százesztendős öreg anyókához és azt kérdezte meg, hogy találná meg elveszett gyermekét.

Az anyóka adott neki egy madarat, hogy azt mindennap a szájától elvont falatokkal etesse, mindennap egy falattal többet adjon neki. Az a madár majd elviszi oda, ahol a gyermeke van. A könnyeit pedig gyűjtse össze egy üvegbe és azt is vigye magával.

Az édesanya szótfogadott. Mindennap egy falattal kevesebbet evett, hogy a madárnak adja. Már olyan vékonyka volt, mint a cérnaszál. Annál nagyobb, erősebb lett a madár.

Egy napon aztán a hátára vette az édesanyát, a könnyekkel teli üveget is magukkal vitték, és repültek, szálltak, egyenesen a Holdba, a rózsás sírhoz.

Ott a madár letette az édesanyát, az meg a sok, sok könnyet, amit haszontalan fiacskájáért sírt, mind odaöntötte a rózsafa tövére. Egyszerre csodálatos rózsaillattal telt meg a levegő, a fán új bimbó fakadt, nőtt, egyre nőtt, ki is nyílott rögtön és kelyhéből kiugrott a kis fiú.

A jó Isten megengedte a sokat szenvedett édesanyának, hogy visszakapja gyermekét. Azóta a rózsafán mindig illatos rózsa nyílik. Az anyai szeretet virágának nevezik.