Lini, szép királyfi, vadászni ment a
pajtásaival. Éppen egy szarvast üldözött, amikor hirtelen-váratlan sűrű köd
ereszkedett az erdőre, a vad elmenekült, ő meg eltévesztette az irányt, és
egyre messzebb került a társaitól. Azok keresték, nevét kiáltozták, összejárták
az egész erdőt, de hiába - Lininek nyoma veszett. Az öreg király ágynak esett,
mikor megtudta a hírt, és kidoboltatta, hogy aki a fiát visszahozza, annak adja
fele királyságát.
Élt abban az országban egy szép és
okos parasztlány. Eltökélte magában, hogy a királyfi keresésére indul. Egy pár
új lábbelit meg három napra való elemózsiát kért az édesanyjától, és
felkerekedett. Hosszú, fáradságos vándorlás után egy barlanghoz ért, és
elrejtőzött a bejárat mellett. Leskelődött, hallgatózott, se mivel semmilyen
neszt nem hallott, végül is bemerészkedett.
Két ágy volt ott: egyiken ezüsthímes
takaró, másikon aranyhímes. Nézi - hát az aranyos takaró alatt egy ifjú alszik,
nem más, mint Lini királyfi! Azt is mindjárt meglátta a szemfüles lány, hogy az
ágy fejébe valami titkos jelek vannak vésve, de sem a királyfit felébreszteni,
sem a titkos jeleket elolvasni nem tudta.
Elbújt egy sötét zugba, és várta mi
lesz. Nemsokára belépett két óriáslány. Az egyik elég fiatal és szemrevaló, de
gonosz arcú, a másik ijesztően rút. A fiatalabb odalépett az ágyhoz, és ezt a
varázsigét mormolta:"Daloljatok, hattyúcskáim, ébredjen fel a
királyfi!"
A királyfi rögtön felébredt, és az
óriáslány megkérdezte, nem akar-e valamit enni. Azt felelte: "Nem!" -
és egy szót sem mondott többet. Később azt kérdezte tőle, hogy nem akarja-e őt
feleségül venni, és arra még keményebb hangon mondta a nemet. Az óriáslány
haragosan dobbantott a lábával, és álmot olvasott rá. Ez volt a
varázsige:"Daloljatok, hattyúcskáim, aludjon el a királyfi!"
Mikor látták az óriáslányok, hogy
Lini megint mélyen alszik, elmentek. Szigni óvatosságból még várt egy darabig,
de aztán előjött, hogy a varázsszóval, amit jól az eszébe vésett, felébressze a
királyfit: "Daloljatok, hattyúcskáim, ébredjen fel a királyfi!" Alighogy
végigmondta, a királyfi kinyitotta a szemét, és ugyancsak megörült, hogy nem a
két óriáslányt látja az ágynál, hanem a szép szőke falusi lánykát. Tüstént jó
barátok lettek, és Szigni kitanította a királyfit, mit hogyan tegyen. Aztán
elaltatta úgy, amint az óriáslányoktól megtanulta, ő maga pedig visszabújt a
helyére, hogy semmit észre ne vehessenek.
Nemsokára hazajöttek az óriáslányok,
felébresztették a királyfit, és megkérdezték, akar-e valamit enni. Igen -
felelte Lini. A másik kérdésre is igennel felelt. Azt mondta, meggondolta, és
kész feleségül venni az óriáslányt, de két kikötése van: egyik, hogy holnapig
még hagyják magára, mert a mély alvás után össze kell szednie az erejét: a
másik, hogy fejtsék meg neki az ágy fejébe vésett titkos jeleket.
- No, azt könnyen megtehetjük, ha
kíváncsi vagy rá - mondták az óriáslányok. - Az van odaírva: "Szaladj
velem, ágyam, ahová most vágyom!"
Ételt-italt hoztak neki, aztán
elmentek. Szigni meg előjött, és nemsokára a királyi palota előtt ugrottak le
az ágyról.
Az öreg király azt se tudta, hová
legyen örömében. Lini és Szigni férj-feleség lettek, és ma is élnek, ha meg nem
haltak.
/Átdolgozta: Beke Margit/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése