Oscar Wilde: Lejardin des Tuileries

A téli napra hűs köd ül
s a téli lég arcomba vág,
de a gyermekek, aranybabák,
ugrálnak a székem körül.

Olykor a pavillon alatt
pár csöpp katona menetel,
olykor avarba csörtet el,
a kékszemű rablócsapat.

Olykor, ha olvas a dada
a térre szöknek visítón,
hol görbed a zöld-bronz Triton
s száll csónakuk papírhada.

Most futnak támadás elől
és mind visong, vad harcra kész -
most másznak ők, kis kézbe kéz,
a leveletlen fára föl.

Lennék helyedbe, puszta fa,
s a sok gyermek ölelne át,
tar gallyamon száz kék virág,
fehér virág virágzana.

/Ford.: Kosztolányi Dezső/