Google+ Followers

2015. április 23., csütörtök

Julian Tuwim: Egy nap közepén


Ne csodáld csüggedésem: itt, e körbe
sivatag napom közepében állva,
remegek minden percért, minden árva
gondolatért: igeként testet ölt-e?

Hisz hallhatod: folyton kiáltok,
s üvöltésem pusztaságba vész el.
Isten rajtam is túlint kezével:
mindünkön, kik már élve holtraváltak.

S földre lök, és fölbukom zihálva,
visszhangtalan imáktól szörnyü tompa
szívvel, s ő - szép kis vigasz! - poromra
rázúdul a nap tűzoszlopával.


/Ford.: Tandori Dezső/

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Szeretettel köszöntök
Minden kedves böngészőt!





"Legjobb lenne hallgatni,
nem mozdulni,megállni,
nem érezni és nem látni?,
de akkor elfelejtenék embernek lenni!"
jazsoli5