Google+ Followers

2015. április 23., csütörtök

Antoni Slonimski: Dél Keresztje


A kikötői csapszék, hol ittam, csak mese.
Hazugság volt, hogy hallom Isten hívó szavát.
És szurokfáklya-fényben sem jártam még sose,
s éjjel ördög vagy angyal soha elém nem állt.

Soká s vadul szeretni - ez tőlem nem telik,
és hiányzik szivemből gyűlölség és harag.
Soha nem sírtam át még egy éjjelt reggelig,
és nem dobtam egyetlen kártyára sorsomat.

A bürökpoharat még nem markolta kezem,
senki sem döfte tőrét egyenest szivemig.
De szavak dallamába merülve csöndesen
e távol sivatagban utat vesztettem itt.

Élettől elszakadva, élettől részegen,
hazug szókkal menny-földet kötözök össze én,
átfoghatatlan, hűvös, bűvös terhem viszem
idegen távolokba a Dél Keresztjeként.


/Ford.: Vidor Miklós/

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Szeretettel köszöntök
Minden kedves böngészőt!





"Legjobb lenne hallgatni,
nem mozdulni,megállni,
nem érezni és nem látni?,
de akkor elfelejtenék embernek lenni!"
jazsoli5