Google+ Followers

2015. április 23., csütörtök

Paul Valéry: Nem igazi halott


Gyengéden, csendben én e drága hant tövén,
e hideg emlékmű kövén,
mit árnyból s pazar kéj lankadtságából állít
tested, e bágyadt-renyhe báj itt,
meghalok, rádhalok, hullok, fúlok föléd,
de alig érve még e sírbolt mély ölét,
mely holtra-csukva még csak csábítóbb igéret,
e tetszhalott, kibe most visszatér az élet,
megborzong, szeme nyíl, villan s ajkamba mar,
és vélem egy re új és új halálba hal,
mely drágább százszor, mint az élet.


/Ford.: Somlyó György/

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Szeretettel köszöntök
Minden kedves böngészőt!





"Legjobb lenne hallgatni,
nem mozdulni,megállni,
nem érezni és nem látni?,
de akkor elfelejtenék embernek lenni!"
jazsoli5