Egy este, egy bizonyos, keserű
este óta mindinkább azt hiszem,
hogy számomra bizonnyal zöldszinű
a boldogság, a szerelem.
Nőjön hát bennem ez a zöld,
s vegyen körül, mint a rengeteg,
lesse sóváran a gyönyört -
legyen olyan, mint a te zöld szemed.
Legyen hát egész életem
tengerfenék,
ahol ezer algahajú
csodaszörny villan szerteszét,
s a zöld, zöld borzalom
mindent álomba von!
Olvasd ezt a mesét, ha akarod,
mielőtt szemed este lehunyod.
Boldogság?
Kapunk naponta egy mosolynyi fényt,
s küldünk cserébe egy-egy költeményt.
/Ford.: Szabó Lőrinc/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése