Google+ Followers

2015. május 29., péntek

Justinas Marcinkevicius: Bűnbánat


Rideg csillag, fekete szilfa-nyájon.
Megdermed ott a fényes szárnyu este.
Erdők hulláma lágyul, mint az álom,
szomorú síkságokkal lengedezve.

A homályos mélyből felkél a bánat,
mint harang reze kondul a toronyban.
Lelkiismeretem konok szavának
ajtót-nyitok - fájó sebbe kotortam.

Ó, messzi robaj! Honnét? Ki mutat
feléd oly iszonyú intelmes ujjal?
Vakító fény villan! hogy nem tudod:
Születik valaki? Valaki meghal?

Szétszóródik a szürke hamurózsa.
Rideg végtelentől retteg a csillag.
És nehéz bűnbánattal koszorúzva
a vétkes fő lehorgad.

/Ford.: Tandori Dezső/


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Szeretettel köszöntök
Minden kedves böngészőt!





"Legjobb lenne hallgatni,
nem mozdulni,megállni,
nem érezni és nem látni?,
de akkor elfelejtenék embernek lenni!"
jazsoli5