- Ha kibírod, hogy
egy napig nem vakarózol - ajánlotta a ravasz nyúl, mert biztos volt benne, hogy
a majom bizony nem állja meg vakarózás nélkül -, akkor elismerem, hogy te vagy
az állhatatosabb.
- Semmiség -
legyintett fölényeskedve a majom. - Te meg állandóan körbepislogsz. Hadd látom,
kibírod-e, hogy reggeltől estig csak a földet nézed!
Na, ebben meg is
egyeztek. Másnap aztán letelepedett egymás mellé a két szájhős, hogy összemérje
tudását. Igen biztosak voltak a dolgukban, az első órácska el is telt hamar. A
majom megállta vakarózás nélkül, a nyúl pedig kitartóan leste a földet, meg sem
moccantak.
De aztán úgy
déltájban a majom már igencsak hemzsegett, viszketett a bundája.
- Képzeld, komám -
sandított nagy ravaszdin a kuporgó nyúlra -, a múltkorjában üldözőbe vett a
vadász. Csak úgy záporozott utánam a sok golyó! Az egyik itt súrolta a bundámat
- bökött az oldalára. - A másik meg emitt...aztán itt...meg itt...- és fürgén
szép sorjában megvakarta a sosem volt golyók helyét.
Csakhogy a nyúl is
kétszer állt sorba, amikor a ravaszságot osztogatták, átlátott rögtön a szitán.
Nagy sunyin megszólalt:
- Nahát, ki hitte
volna, hogy egy szőrszálad se görbül! Engem is puskavégre akart kapni a galád
vadász - tette hozzá nagy ártatlanul. - De jól kitoltam vele, mert ha jobbra
lőtt, én balra ugrottam, ha meg balra lőtt, jobbra ugrottam. Ugráltam ide-oda,
ide-oda...- és közben a nyúl koma nem győzte forgatni a szemét, csak úgy cikázott
a tekintete, ahogy elképzelte, milyen sebesen ugrik el a golyók elől.
Lapított a majom,
nem mert rápirítani a nyúlra. Állhatatosságban bizony nem állták ki a próbát.
De vajon ravaszságban melyikük győzött?
/Ford.: Dornbach
Mária/
/Forrás: A
titokmondó fa/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése