Ó, szőkehajú angyala az estnek,
most, míg a nap megűl a hegyeken, gyújtsd
lángra szerelmi fáklyád, és sugárzó
koronáddal mosolyogj ágyainkra!
Mosolyogj szerelmeinkre, s míg az ég
kék függönyét elhúzod, hintsd ezüst
harmattal a szirmokat, ha időben
álomra hajtják édes szemüket.
A tóban ringasd el a szeleket,
ints csendet parázsló szemeddel, és
ezüsttel mosd el a homályt. Hamar, jaj,
hamar itthagysz: aztán a farkas ordít
s az oroszlán szeme izzik a fák közt:
nyájaink gyapja szentelt harmatodtól
csillog: ó, nézd s vedd oltalmadba őket.
/Ford.: Somlyó György/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése