Google+ Followers

2015. június 16., kedd

William Blake: Dal


Jöjj, szép emlékezés,
pendítsd meg ideged,
és míg zenéd a széllel
száll, tűn, lebeg,
a patakpartra ballagok,
hol sok szerelmes andalog,
horgászva tünde álmokat,
mik siklanak a víz alatt.

Iszom a tiszta árból
s a kendelic dalát
hallgatom álmodozva
a napon át.
S ha jő az éj, lelek
egy sírni-jó helyet,
borult völgyeken kelve által,
halk melankóliámmal.


/Ford.: Somlyó György/

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Szeretettel köszöntök
Minden kedves böngészőt!





"Legjobb lenne hallgatni,
nem mozdulni,megállni,
nem érezni és nem látni?,
de akkor elfelejtenék embernek lenni!"
jazsoli5