Vén repkény, üde gyep, fű, nádas és virágok;
templom, hol látható az Úr, nem rejtezőn;
legyek, ki szótalan szavakat dudorásztok
az alvó pásztorok fülébe a mezőn;
szél, víz, vihar-zene, hatalmas hangú dallam;
erdő, ki az utast álomba ringatod;
gyümölcs, kit ejt a lomb, az áthatolhatatlan;
s ti égi sűrűből lehulló csillagok;
víg, rikkantó madár;habok, mindig jajongók;
hűs gyík, kit védve rejt az ódon kőperem;
rétség, ki illatod a hullámokra ontod;
tenger, hol nő a gyöngy, föld, hol kalász terem;
természet, mindenek serkentője s avarja,
s amit a szél se bánt, fészket hordó faág:
e sírnál csönd legyen, hangotok ne zavarja
az alvó gyermeket, s a könnyező anyát!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése