2009. december 5., szombat

Számomra ismeretlen költő: Tópartján




Pihen a tó szellő se lebben,
Mélységes csend, madár se rebben.
Közel s távol egy hang se hallszik,
Az erdő alszik, mélyen alszik.

De kél a nap, az erdő ébred,
Hirdeti zengő madárének.
Reszket a tó nagy örömébe:
Fürdik benne áldott Nap képe.

Két gyerek ezt bámulva nézi,
A bűbájos kép megigézi.
Szent a hite mindkettejének:
Tündérországba tévedének.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Szeretettel köszöntök
Minden kedves böngészőt!





"Legjobb lenne hallgatni,
nem mozdulni,megállni,
nem érezni és nem látni?,
de akkor elfelejtenék embernek lenni!"
jazsoli5