Wass Albert: Dal

Mikor az első csókot adtad:
már ősz osont a fák alatt,
kapirgáló szelek kutattak
avar-homályban árnyakat:

a fákra ráhajolt az este,
s az est meséje régi volt...
csókunkat fák közül kileste
és kacagott a régi hold:

felettünk fényes csillag égett,
s két csillag volt a két szemed...
beléje néztem: vissza-nézett...
és biztatott és kérdezett...

Szellőt üzent az esti távol,
és azt üzente Csend legyen...
S a hervadás-erezte fákról
lekacagott a szerelem.