2014. március 31., hétfő

Virsik Mária: Erdőben


Rejtelmesen zeng az erdő mélye,
Zúgásába madárdal vegyül,
Szelid szellő virágokat ringat,
Tavasz van: minden kacag, örül.

Szemem a jóleső zöldbe téved,
S ott ragyogón, mint gyémántszemet,
Megpillantom az ezüstös tavat,
Amint hűn tükrözi az eget.

S ezt a fenséges, nagyszerű képet,
Mint egy művészi, diszes keret,
Övezik a ködfátyolba burkolt,
Kékbevesző, távoli hegyek.

Erdőzúgás…madárének…illat,
S a sok virág, a madár-kotta,
Hálás szivvel mind Azt magasztalják,
Ki őket a semmiből alkotta.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Szeretettel köszöntök
Minden kedves böngészőt!





"Legjobb lenne hallgatni,
nem mozdulni,megállni,
nem érezni és nem látni?,
de akkor elfelejtenék embernek lenni!"
jazsoli5