Most gyerünk innen, mert
jön a varázs.
Vörösen áll a nap a hegy
fölött,
S a sárga hegy mögött
ott áll az ősz.
Gyerünk, gyerünk,
Nézd, izzó érccé válik
Az erdő már és a
lombfödte föld.
Késő.
A dermedt rézerdőben
állunk.
Ne mozdulj már. Egy
gally törjön belőle:
S megkondul, dördül
hetedik határ
És sorsod mélye
visszhangozik tőle.
Ne mozdulj már, mert
felriad a zajra.
Most hallgasd, hogyan
hullnak szelíden
Kis érclevelek pengő
érctalajra.
Halk harangjáték. Az
erdő dalol,
S temetkezik csendes
búcsúztatóval.
Nézd, ott a nap a hegy
mögé hajol.
A hegy mögött, ahol a
köd vonul,
Egy óriás zokog
hangtalanul.
/Forrás: B.B., A vándor
énekel/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése