Google+ Followers

2015. május 8., péntek

Sárközi György: Jaj, annak, aki egyedül marad


Jaj annak, aki egyedül marad!
A villámtépte kormosodvú fán
Nem vernek fészket boldog madarak.

Egy ága még fölnyúl a semmibe,
De csak haragos, búgó darazsak
Gyűjtik vad mézük üszkös sebeibe.

Jaj annak, aki egyedül marad!
Üres odvakat őriz s titkos sírását
Nem hallják, csak vén szarvasbogarak.

Új viharokhoz többé nincs köze,
Tompán sóhajt, ha mellbecsapja a
Kölyök szelek érdes, hűvös keze.

S végsőt recsegve, mint hasadt faág,
Melynek aszott lombja barnán csörög,

A porba ejti fájó homlokát.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Szeretettel köszöntök
Minden kedves böngészőt!





"Legjobb lenne hallgatni,
nem mozdulni,megállni,
nem érezni és nem látni?,
de akkor elfelejtenék embernek lenni!"
jazsoli5