Tág szemmel már csak engem figyel,
mint néma tó a néma csillagot,
nem mer beszélni, szólni hozzám,
mégis
ha megölném is, hinné: jó vagyok.
Szegényt, csak egyszer tudnám még
szeretni!
az övé lenni, ha nem is egészen:
megváltanám egy futó, tiszta csókkal,
hisz egyek voltunk rég a drága
mélyben.
Csak egyszer engedd még magamhoz
vonnom,
éreztem újra félszeg, gyenge vállát,
irgalmazz meg szegénynek és nekem,
szívemben nincs már más, csak durva
dárdák.
Szerelmem, lásd meg ősz haját a
szélben,
kis békezászló, oltalmat keres,
oldj fel maró, magányos bánatomból,
ha senkiért, az anyámért szeress.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése