Nicolaus Lenau: Pillantás a folyóba

Ha boldogságod elhagyott
és vissza sose tér már,
nézz a folyóba, nézd, ahogy
lenn hömpölyög a mély ár.

Nézd, nézd csak omló habjait,
s már gyászát nem is érzed,
bárhogy szeretted azt, amit
a szívedről letépek.

Nézz mereven a mélybe hát,
míg megered a könnyed,
úgy nézd útját, e fátylon át
az elfutó özönnek.

A szív sebét a feledés
majd behegeszti lágyan:
s tovasuhan a kínod és
a lelked is az árban.

/Ford.: Rónay György/