A nap ma fellegek között pihent le este.
Holnap jön a vihar, majd est, majd éj megint,
és hajnal, villogó fényét ködökbe vesztve,
s nap, éj - szökő időnk egy-egy lépése mind.
Vonulnak a napok, vonulnak csapatostul,
a tengerek színén, a nagy hegyeken át,
ezüst víz, s rengeteg fölött, mely zúgva bozsdul,
zúgva szeretteink halotti himnuszát.
S a szirtek homloka s a vizek arca folyvást
ráncos lesz, s mégse vén, és mindig zöld a lomb,
ifjodván szüntelen: és minden hegyi forrást
a végtelen folyó az óceánba ont.
De én, ki napra nap fejem mélyebbre hajtva
fázósan járok itt, ünneplő ég alatt,
én elmegyek, s a nagy, tündöklő-fényű, tarka
világban semmi sem érzi hiányomat.
/Ford.: Nemes Nagy Ágnes/
Holnap jön a vihar, majd est, majd éj megint,
és hajnal, villogó fényét ködökbe vesztve,
s nap, éj - szökő időnk egy-egy lépése mind.
Vonulnak a napok, vonulnak csapatostul,
a tengerek színén, a nagy hegyeken át,
ezüst víz, s rengeteg fölött, mely zúgva bozsdul,
zúgva szeretteink halotti himnuszát.
S a szirtek homloka s a vizek arca folyvást
ráncos lesz, s mégse vén, és mindig zöld a lomb,
ifjodván szüntelen: és minden hegyi forrást
a végtelen folyó az óceánba ont.
De én, ki napra nap fejem mélyebbre hajtva
fázósan járok itt, ünneplő ég alatt,
én elmegyek, s a nagy, tündöklő-fényű, tarka
világban semmi sem érzi hiányomat.
/Ford.: Nemes Nagy Ágnes/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése