Czuczor Gergely: A ligethez

Oh völgyi hűs tanya,
Kies liget,
Ki járja lengeteg
Ernyőidet?

Zöld sásaid között
A csörgeteg
Susogva s oly vigan
Elhömpelyeg.

Kinek nő pamlagúl
Selyemmeződ?
Te völgyek édene,
Hadd tudnom őt.

Ha kedvesem talán
Kit árnyad ér,
S hűs gyöngyiben füröszt
A csendes ér:

Ha pamlagúl neki
Simúl meződ,
Vajon min andalog,
Oh lesd meg őt.

Ajkin csak egy sohaj
Kiröppen-e?
Hómelle néha fel-
Feldöbben-e?

Szemében hévkönyű
Csak egy ha ég,
Szivemnek enyhet ad,
S reményt az ég.

De nem - szemben könyű
Ajkon sohaj:
Nem bántja őt e két
Szerelmi baj.

Miként a csörgeteg
Gyöngycseppjei
Lebegnek játszias
Lejtései:

S miként az alkonyi
Szél esteden,
Dal olvad ajkiról
Édesdeden.

Oly szende és vidor
Tekintete,
De szívcseréhez, ah,
Nincs érzete.

Szerelme nincs egyéb
Csak gyermeki,
Játék, virág, ölelt
Élvek neki.

Mikor nyílik ki már
Kellemivel,
S liheg szerelmet a
Szelíd kebel?

Hiszen ha a tavasz
Mosolygva kel,
A bimbóból fakad
Virágkehely:

S ha kellő nagyra a
Leány növe,
Kerítse szerelem
Varázsöve.

(1840)