Heinrich Heine: Mesék mesélnek róla...

Mesék mesélnek róla,
mintha kéz intene:
tündérországról szól a
csengő-bongó zene:

hol nagy virágkelyhekre
hull arany alkonyat
s egymást nézik epedve
a virág-párok ott: -

Hol fák is szólni tudnak,
s kórusban zengenek,
kristályforrások futnak,
s muzsikát öntenek: -

Soha nem hallott ének
zsong ott a fák alatt,
s szédít, mint édes méreg,
az édes kábulat.

E messzi honba vágyom,
örülne ott szívem,
a kín lehullna lágyan,
nem fájna semmi sem.

Álmomban sokszor látom
e gyönyört, de a nap,
a reggel kél, s az álom
szétfoszlik, mint a hab.

/Ford.: Justus Pál/