Erdélyi József: Kakuk

Erdő szélen szól a kakuk,
nyitogat egy arany kaput,
olvassa az esztendőket,
csábítja a szeretőket.

Éveiket olvasgatja,
csalja őket, csalogatja,
gyors tavaszból lomha nyárba,
az ősz arany kapujába.

Vége szakad ott mindennek,
dalnak, csóknak, szerelemnek,
kinyitja az arany kaput
a elrepül a csalfa kakuk.