Jevgenyíj Baratinszkij: Vízesés

Zuhogj, zuhogj csak, meg nem állva,
a völgy felé, ezüst patak!
Szakadjon dübörgő szavad
a visszhang dübörgő szavába!

Hallom: északi szél vonít,
fenyők hajlonganak recsegve,
s a szél szavával zúgnak egybe
lázadt, robajló hangjaid.

Mért hogy várakozva nézlek
megbabonázva s szüntelen?
és mit jelentenek szívem
mélyén e jósló reszketések?

Párálló mélységed felett
állok, álom bűvöletében,
és szavak nélkül is megértem
- a szívemmel - beszédedet.

Zuhogj, zuhogj csak, meg nem állva,
a völgy felé, ezüst patak!
Szakadjon dübörgő szavad
a visszhang dübörgő szavába!

/Ford.: Lothár László/