Jevgenyij Baratinszkij: Csalódás

Ne kísérts engem gyöngésdéged
feltámasztásával tovább:
nem érti rég a megcsalt lélek
a csábítások mosolyát.

Nem hiszek már a nagy szavaknak,
a szerelemben sem hiszek:
új rajongójuk hogy legyek
a hűtlenné vált ábrándoknak!

Fájdalmaim ne sokasítsd,
ne emlegesd a múlt időket,
a beteg alszik, föl ne költsed,
álmát, kedves, ne háborítsd!
A szendergés megnyugtat engem,
felejts el minden szép vihart,
úgysem szerelmet bolydítsz bennem,
csak nyugtalanságot, zavart.

/Ford.: Csoóri Sándor/