2009. szeptember 26., szombat

Compiuta Donzella: Tavaszi bánat

Most, hogy a föld frissen zöldel és virágzik:
a szomjú szívben vágy s öröm fakad,
s hol a madárhad élesen trillázik:
a párok fák alatt bolyonganak.

Látom: ez évszak minden férfit lázít,
hogy lányokért lánggal lobogjanak,
s minden lány lelke fényözönben ázik:
vérem remeg, szívem majd szétszakad...

De zord apám oly szörnyű sorsot ró rám,
hogy bennem gyér reménysugár se kél:
gazdag kérőhöz kényszerít mogorván.

De ily nászból egy porcikám se kér:
gyötrődésben pereg le minden órám,
s nem vidít fel sem virág, se zöld levél.

/Ford.: Képes Géza/

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Szeretettel köszöntök
Minden kedves böngészőt!





"Legjobb lenne hallgatni,
nem mozdulni,megállni,
nem érezni és nem látni?,
de akkor elfelejtenék embernek lenni!"
jazsoli5