Fjodor Tyutcsev: Decemberi reggel

Még fent a hold - az éji árnyak
ezüstösen hullámlanak:
nem sejti a nagy, büszke csillag,
hogy ébred már az ifjú Nap,

hogy keleten sugár sugárra
szökken, óvatos fényroham,
míg fenn a homály kupolája
szikrázik diadalmasan...

Két-három pillanatnyi játék
ingatja még az éjszakát,
s ím, vakító feltámadásként
ölel körül a napvilág!

/Ford.: Szabó Lőrinc/