John Keats: Mikor elcsüggeszt...

Mikor elcsüggeszt, hogy meghalhatok,
s nem gyűjti be termését agyam,
s nem őrzöm meg - mint csűrök ért magot -
feltornyozott könyvhalmokban magam:
s mikor eszembe villan, hogy a sors
varázskeze már nem soká segít
lefesteni nekem a csillagos
mennybolt regényes, nagy jelképeit:
s mikor felrémlik, hogy többé talán
nem látlak már, te illanó csoda,
s bűverejét nem sugározza rám
egy mondhatatlan érzés - akkor a
világ partján megállok s figyelem,
mint süllyed el a hírnév, szerelem.

/Ford.: Baranyi Ferenc/