Luis Carlos López: Esti harangszó

Dereng a hold riadt karéja pislán,
nem tündököl. Egy tengerész dalolgat -
bús dallam, egyszerű és póri is tán,
strófái most borízűen dadognak.

A tenger megtörik a partok izmán,
felvillan macska-háta a haboknak,
s kihallszik verses lüktetése tisztán,
amint az ár a partokon dobolgat.

Rád gondolok, és arra, hogy szeretlek,
- mert szomorú vagyok, és csak merengek,
amíg a kis torony harangja kong át,

az esten egy halk zokogás neszével,
s míg régi ábécém egy betűjével
a békák már az őszt, az őszt dalolják.

/Ford.: Wlassics Tibor/