Mihail Lermontov: Mikor hullámzanak

Mikor hullámzanak a sárguló vetések,
hűs erdőn szél szalad, s felzúg a lombmoraj,
kék árnnyal fénylenek levelek közt a rések,
levél tövén lila szilvát hintál a gally,

mikor a jószagú harmat megeste
lángbíbor alkonyon vagy arany reggelen,
bokrok alól ezer megbiccenő fejecske:
köszön az ezüst gyöngyvirág nekem,

mikor a szakadék mélyén neszezve táncol
s kusza álomba ejt a hűs patak,
bűvös regét susog ama tündéri tájról,
ahonnan habjai alátajtékzanak,

olyankor zaklatott szívemre béke lebben,
homlokom elsimul, s érzem egyszerre, hogy
már itt a földön is boldog, boldog vagyok,
s látom az Istent az egekben!...

/Ford.: Lator László/