Mihail Lermontov: Ne tudja meg gúny s gyűlölet

Ne tudja meg gúny s gyűlölet,
mi lakik a szívemben, itt, benn -
hogy mért sajog, s kit szeretett,
ítélje meg lelkem s az Isten.

Őket hívom bíráimul
s részvétük esdem sírva, fájva -
büntessen bűnömért az Úr,
aki gyötrelmem kitalálta!

Kaján düh, irigy, ostoba
pletyka engem nem keseríthet:
tombol a tenger ostroma,
de nem rendíti meg a szirtet:

A kőszál ég felé szökik,
lábai zúgó árt kavarnak -
nem gyónhatja meg titkait,
csak a villámló zivatarnak!

/Ford.: Szabó Lőrinc/