2009. szeptember 21., hétfő

Thomas Hardy: A férfi temetésén

Viszik nyugodni - csöndesen
vonúl a gyászmenet vele,
én hátúl megyek, idegen:
ők, család, s én, a kedvese.

Az én ruhám élénk maradt,
övékén éjsötét a szín:
de szemük könnyet nem mutat,
s engem tűzként emészt a kín.

/Ford.: Szabó Lőrinc/

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Szeretettel köszöntök
Minden kedves böngészőt!





"Legjobb lenne hallgatni,
nem mozdulni,megállni,
nem érezni és nem látni?,
de akkor elfelejtenék embernek lenni!"
jazsoli5