Vaszilij Kraszov: Dal

Nézd, kedvesem: a kéklő, tiszta égen,
akárha füst száll, felhők húznak át.
Mint fájdalom az ifjú szív egében,
hogy meg sem érzi könnyű bánatát.

Lásd, kedvesem, még olyan fiatal vagy,
most feslik lelked: gyönyörű virág.
Te énmellettem nem érhetsz nyugalmat,
hagyd magára a viharok fiát.

Ne kérdezz semmit. Bocsáss meg, feledj el,
te sorsom útján nem jöhetsz velem.
Vár rád az élet csendes örömökkel,
vár rád az édes, boldog szerelem.

Nézd, nézd, amott a kéklő, tiszta égen,
akárha füst száll, felhők húznak át.
Mint fájdalom az ifjú szív egében,
hogy meg sem érzi könnyű bánatát.

/Ford.: Székely Magda/