William Shakeapeare: XC. szonett

Gyűlölj, ha akarsz: ha valaha, most:
most, míg a világ célomban keresztez,
társulj csak a balsorshoz, és taposs,
ha talpra álltam, ne nyomj a kereszthez:
jaj, ne utóvéd légy, ha már szivem
átúszott romjain, s a gyászt legyőzte:
elszánt csatába most kezdj ellenem,
ne hozz esős reggelt a szeles éjre.
Ha el akarsz hagyni, hagyj el azonnal,
ne ha már végzett ezer törpe bánat:
de rohamozva jöjj: kóstoljam, ó jaj,
a legkeserűbb ízt, mely éri számat:
és semmi lesz a gond, ha rám pereg,
ahhoz képest, hogy elveszítelek.

/Ford.: Csillag Tibor/