2009. október 29., csütörtök

József Attila: A fán a levelek

A fán a levelek
lassan lengenek.
Már mind görbe, sárga
s konyhadt, puha.


Egy hallgatag madár
köztük föl-le jár,
mintha kalitkája
volna a fa.


Így csinál lelkem is.
Jár-kel bennem is,
ágról-ágra lépked
egy némaság.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Szeretettel köszöntök
Minden kedves böngészőt!





"Legjobb lenne hallgatni,
nem mozdulni,megállni,
nem érezni és nem látni?,
de akkor elfelejtenék embernek lenni!"
jazsoli5