I
És együtt ül karácsony estén,
A szeretet nagy ünnepén,
A szomorú redakcióban
Néhány mogorva bús legény.
Kint hull a hó fehér pihéje,
Olyan magasztos, mély a csend...
Mi körülüljük a kemencét
S fázunk, didergünk idebent.
II
Az egyik ír, a másik ásít,
A harmadik sóhajt nagyot:
Te szent, te szép fehér karácsony
Fényed minékünk nem ragyog.
Itt üldögélünk egymagunkban,
Szürcsölve búsan a teát,
Reggelre újság kell a népnek
És vélemény és ideák.
Reggelre újság kell a népnek,
Amely ma boldog és mulat,
Újság, amelyben van vezércikk
És sok családi hangulat.
Újság, amely hiven megírja,
Hogy olcsóbb lett a marhasó,
És boldog ünnepet kívánjon
Tenéked nyájas olvasó.
III
Én kitekintek a sötétbe
A jégvirágos ablakon,
S e végtelen sötét magányban
Az ifjuságom siratom.
Az ifjuság...égből leringó
Liliom-fehér, szűztiszta hó.
Oly csillogó, oly rövid éltű,
Oly csodagyorsan olvadó!
És véle olvad minden álom,
Amit az ember vágya szőtt,
És ritkán látszik meg a sárrul,
Hogy hópehely volt azelőtt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése