Kiss József: Egy pillanat

Lemondtam fényes álmaimról,
Melyek kísértek utamon
És szárnyat adtak lépteimnek -
Ezentúl már nem álmodom.

És lemondtam a büszkeségről,
Meghajtom mélyen derekam,
Lázongó lelkem szenvedélyét
Álcázza bókoló szavam!

Fogadtam örök szegénységet
És unott munkát éj-napon,
Hazug mosolyt a borus arcra,
Midőn könnyekre szomjazom.

Gyötrelmes, kínos pillanat volt,
De nem volt több: egy pillanat!
S kíért lemondtam és fogadtam,
Kitártam neki karomat.

Keblemre dőlt a halvány gyermek,
Nyakamba fonta két kezét...
Ne tudja meg ő soha, soha
E pillanat történetét!