Mint ezüstszinű glória,
Haja ugy köriti fejét.
Ó, nem is illetheti őt
Más, drágább, igazabb fejék.
Ez a szent, fehér diadém,
E tündöklő, szép hab-selyem,
Nem is trónolhatott soha
Hozzájaméltóbb, jobb helyen.
Összeillenek nagyon ők.
Mindkettő jóság, tisztaság,
Szelidség ragyogó jele.
Hisz soha jobb, szentebb anyát!
Hisz' soha nemesebb szivet,
Lelket tisztábbat, mint övé!
Illik ez ezüstglória
Meggyötört homloka köré.
Nem őt, önmagát disziti.
Nem adott fényt, de nyert vele.
A jóság fényét, amivel
A szivem még ma is tele.
Még haja sem volt ily fehér,
Ez vonta tiszta fénybe őt,
De most a fényár összefolyt,
S glória lett feje fölött.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése