Alfréd Tennyson: Gyászének

Már munkád elvégezéd.
Kulcsolt kézzel, kebleden
nyugvó karral csak pihenj.
Mit se bánj.
Ezüst nyírfa árnya véd,
őrzi sírod zöld virány.
Mit se bánj.

Gond se, szóbeszéd s megy le
hozzád; csak a nyűsereg
rágja hűlt porhüvelyed.
Mit se bánj.
Fényben-árnyban fürdik egyre
sírodon a zöld virány.
Mit se bánj.

Nem hányod más testedet.
Halld: szebb hangon dong a mé'
mint mely a rágalomé.
Mit se bánj.
Főd fel többé nem veted,
ráborul a zöld virány.
Mit se bánj.

Krokodilus könnyinél
zsongítóbb morajt ad a
galagonya harmata.
Mit se bánj.
Néked eső is zenél,
ha ázik a zöld virány.
Mit se bánj.

Sűrű sátrat sző felül
burjánzó vadrózsagally,
fehérvirágú fagyal.
Mit se bánj.
Hulló szirmukkal terül
sírodon a zöld virány.
Mit se bánj.

Nyár hoz sárga kankalint,
harangvirág szende kékét,
lóherének bíbor ékét.
Mit se bánj.
Nincs királyibb párna mint
sírodon a zöld virány.
Mit se bánj.

Tétova, badar beszéd
kel még, sanda, gyáva szó,
emlékedet torzító -
De mit se bánj.
Hallgasd a tücsökzenét,
melytől zeng, e zöld virány.
Mit se bánj.