Gyóni Géza: Élet szeretője

Rossz szerelem ez a miénk
S aligha még rózsát fakasszon.
Mert dölyfös és kegyetlen volt
Hozzám mindig Élet-kisasszony.

Tékozlóan osztotta csókját
Mindig másnak és mindent másnak,
Nekem bolondnak nem maradt
Csak a megbánás és bocsánat.

S már így lesz. Így lesz: dús ölén
Senki gazok vígan turkálnak.
Szívem veri az indulót
Halálig már a céda bálnak.

Élet-kisasszony, kőszívű,
Nem látja meg már esdő arcom
És csókja nélkül hullok el
Ezen a csúf, halálos harcon.