Jevgenyij Vinokurov: A percnek éltem

A percnek éltem.
Háborús sötétből
a tűzbe néztem. Kezem térdemen.
A tábortűz, az ingatag kis fénykör
volt számomra a világegyetem.

A percnek éltem.
Annak élni: vétek.
Ó, é n tudom, garasos éden ez.
Nincs vissza út! Most végtelen vidékek
felé bolyongj, botorkálj, tévedezz!

A percnek éltem.
Boldoggá tett akkor
darab kenyér, dohány, egy kis meleg...
Nincs visszatérés. Eltéptek a parttól,
s dobálnak már
sörényes tengerek.

/Ford.:Rab Zsuzsa/