küszködések hosszú-hosszú sorfala közt jöttem ide ki hozzád, végső béke,
kisvárosi temető. Hozzád, kedves Halottam… Kövedre szelíden ejtek egypár
vadvirágot. Hozom Neked mindazt, amit az élet adhat a Halálnak, az én
életem: egy csokor hervadást és nehány fáradt lélekszálat… Fogadd
szívesen s ne ingasd szemrehányón ősz fejed, amért csak ilyen vagyok…
Tőled cserébe elviszek innen egy repkénylevelet… A sírról… Nem félek
tőle. Hiszek benne… Nézni fogom… és megpihenni szeretnék rajta és
ráfektetni a lelkem, mint egy finom, kis, örökzöld hintára… s ringani
rajta… Látod, olyan formás és olyan üde, mint a Te Életed… Olyan
befejezett, egész, változatlan, mint a Halál élete, az el nem múló…
Ringasd a lelkem, örökzöld levélhinta. Állj keményen szuronyos
őrség: szélfogó fenyves a temető fölött… Maradjon a Békesség Nálad,
kedves Halottam…
És nálam is…
Isten Veled…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése