Charles d' Orléans: Ballada

Ha Isten segít, nemsokára
búm ködje oszlik, azt hiszem,
s szép időm derül valahára,
te gyönyörű, akit híven
szerettem. Ez mikor leszen?
Ha szépséged süt újra rám
és beragyog majd fényesen
a két szememnek ablakán.

Majd dongolatim szobája
kigyullad, fénylik szerelem,
s lesz élvezetek palotája
s felébred álmából szívem -
most alszik gyásza mélyiben.
Nem alszik, tudom igazán,
ha fény kopogtat hirtelen
a két szememnek ablakán.

Jaj, ama hajnal hasadása
még felvirrad-e énnekem?
Epedő szívem egyre várja,
ó én imádott kedvesem,
mert bútól lankad szüntelen,
s csak az segíthet nagy baján,
ha képed itt lesz majd velem
a két szemednek ablakán.

Ajánlás

Boldogabb nem lesz senkisem
annak a napnak hajnalán,
ha szépségedet nézhetem
a két szemednek ablakán.

/Ford.: Vas István/